A Muvelt Alkoholista-n mar tobbszor kerestek a megfizetheto, de megis igazi "nagy" burgundit. S nem nagyon talaltak. Ezen felbuzdulva magam is keresgelek ez ugyben - s ezt szivesen teszem, mert a Pinot Noir a kedvencem. Egy ismerosom - ki jo ismeroje a boroknak, a sheffieldi szommellier ceh cehmestere -, ment Franciaorszagba kocsival, s megkertem ra, hogy hozzon nekem valami burgundit, amit O maga is jonak tart. De £10-nal sokkal tobbet nem szeretnek fizetni. A £10 egyfajta lelektani hatar nalam (s Anglia lakosainak tobbsegenel), ennel tobbet csak akkor koltok, ha biztosra megyek, latatlanba nem. S ezt kaptam a penzemert.
A pinceszet nagynak mondhato burgundiai meretben. A terroir-t a modern technologiaval, s a tudassal kombinalva probalnak nagyon magas minoseget letrehozni, s ez altalaban sikerul is. A nevet egy 16-17 szazadi lovagrol vettek, kicsit szintiszta marketingfogasnak tartom a dolgot, de a borok jok. Akit bovebben erdekel a tema a pinceszet honlapjan reszletesen le van irva a tortenet.
Lassuk magat a palackot:
A szolo 15 napig erjedt, majd 12 honapot toltott hordoban. Szine rubin, illataban fekete cseresznye, jellegzetesen pinos-an parfumos, kostolva meg fekete ribizli, vanilia is megjelenik. Szep, strukturalt tannin, maga a korty elegansnak is leirhato. A zamatos, eroteljes, testesebb Pino-k koze teheto, ugyanakkor jol csuszik, eszrevetlenul elfogy a palack. Alkohol szinte eszrevehetetlen, pedig 13%. Lecsengese hosszu. Meg van benne par ev. Hogy megtalaltam-e a burgundiai etalont? Nem, de ittam egy nagyon jo PN-t egy tizesert (£). 6 pont teteje.
No comments:
Post a Comment